I SEE STARS

Méltatlan módon elhagytam ezt a felület, és átnyergeltem máshova komolykodni; de rá kellett jönnöm, unom a komolykodást, azt meg főleg, hogy szellemileg mindig frissnek és harmatosnak mutatkozzak, amikor tulajdonképpen semmi gondolatom nincs, és szellemi horizontomon épp nem világlik semmi fennkölt,csak a ValóVilág. Lássuk be, én se tudok mindig szakmázni. A suli mellett szakmázok és ötletelek a zsiráfba eleget, itthon mikor leeresztek már nincs kedvem világot váltani, vagy ha lenne is, hát már agyam nincs hozzá. Szóval... mea maxima culpa, úgy határoztam, nem alakosodom és pozőrködök tovább, hanem úgy ahogy van, s tettem ezt mindig, hozom magam ide, ha éppen jólesik. Elvégre életem minden kérdéséről nem kell tudományos disszertációt írnom, főleg ha a válasz magam előtt is ködös. Férfi témában pedig mikor nem az. A Love&Szex rovatban nagy apostol vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy a magam dolgaiban is a napkeleti bölcsek egyike lennék. Unfortunately not. De most megyek bevackolni a széteső ágyamba, Weigall Nerojával.

I'm really not at liberty to say.

Annak dacára hogy lelkileg egészséges vagyok, és tulajdonképpen semmi bajom... most tulajdonképpen elég nyomorultul érzem magam.

Maga a riportfilm még mindig csak készül..már nem is tudom hány napja csak cut cut cut.

 

A vártnál korábban sikerült megcsinálni a riportomat,pénteken tudtam meg, hogy másnap már menjek is, így nem volt sok időm se felkészülni, se stresszelni rajta. S amennyire irtóztam a kamerától (kezdetben még egy mikrofontól is) most annyira megszerettem. A kezdeti ismerkedés rettenetesen nehezemre esett. Mikor először csak mikrofonba beszéltem, de tudva hogy ezt rögzítik s mindenki néz közbe (mint az anonim alkoholisták ültünk bájos körben) annyira ideges voltam, hogy még a tenyerem is izzadt kínomba. Aztán következő alkalommal nehezítettek, már kis kamera is jött a mikrofon mellé, és egy hírt kellett elmondanom. Az sem volt szívesebb élmény, az agyam annyira blokkolt,hogy tudtam hogy mozog a szám és hangot is adok mellé, de arról nem voltam meggyőződve hogy értelme is van annak amit mondok. És persze Julian Assange nevét annyiféleképpen ejtettem ki ahányszor újravettük a felvételt. A harmadik találkozásom a kamerával egy tudósítás volt sajtótájékoztató után,annak csak 4x ugrottunk neki,de nyilatkozni nem tudok róla,nem láttam az eredményt. Aztán hosszú szünet után eljött a riportfilm elkészítésének ideje, s meglepő módon amint beültem a stúdióba minden averzióm elmúlt. Pedig itt már nem kis diktafon volt, hanem többféle mikrofon, nem kis családi kamerácska, hanem batár, mögöttem green box…egyszóval stúdió. Magam sem értem miért okozott akkora stresszt a jóval kisebb feladat-a rutint sem mondhatnám mert 2 kamerás alkalom nem nagy rutin,jó nagy szünetekkel közöttük. A lényeg az,hogy rettenetesen élveztem a szituációt és minden pillanatát, s ma irigykedve néztem azokat, akik most készítették a riportjukat. Valószínűleg az is közre játszik ebben a hirtelen megszeretésben hogy Ledniczky óráit bírom (stúdiógyak) mert zseniális a hangulat és a pasas is,az írástól meg megy el a kedvem, mert műfajismereten unjuk magunkat, és hogy hírt sose akarok írni már azt is tudom. A hírek nem az én asztalom. Van egy saját stílusom, ami eléggé ironikus, csipkelődő és ha nem használhatom ezt a hangomat, kedvet se érzek írni. Tudok persze hírt is írni,de látszik is a kész munkán mennyire hozott lázba. Korrekt,de unalmas és lapos. Nem gondolkodom ugráson,hogy még el se kezdtem,és nem leszek sajtós,de határozottan nagy élmény volt a forgatás  És a sok nyögve-nyelős óra és vizsga dacára, mégiscsak volt 2 olyan tárgy és 2 olyan ember (nem számítva persze leendő kolléganőimet és azt a 2 urat) akikért már megérte beiratkozni erre a képzésre.

Nos,amennyire irtóztam tőle,tulajdonképpen annyira megkedveltem a stúdió miliőjét. Hova tovább most inkább a puszta írás nem akaródzik,s inkább bohóckodnék egy kamera előtt. De ne essen pánikba senki se,nem fogok,mert nem csak butácska vagyok, hanem szép se.

 

Egész kétségbeejtő módon azon kaptam magam, hogy nem tudok írni. Nem tudok. Eltűnt az a képességem,hogy a legjelentéktelenebb dolgokról is cifra posztokat rittyentsek. Ez a kisebb baj. Mit veszt a világ, ha apró cseprő szösszenetekről nem kap díszes csomagolásban hírt. A nagyobb baj az,hogy jelentékeny dolgokról sem tudok írni. Gyakorlatilag hónapok óta nem jelentkezem semmilyen fórumon, ami persze nem azt jelenti,hogy ez idő alatt egy hermetikusan elzárt szobában leledztem és nem ért semmi input. I'm a writer, nothing more, ha ez se vagyok...akkor mi? Így tökéletesen kétségbeejtenek  az iskolai feladatok is,mint például a május végén esedékes riportfilmem felvétele, a múzeum fakultációra elkészítendő bemutatóm és az olyan gyakorlatok műfajismeret órára mint az 'írjunk egy hírt és egy tudósítást a hét egy eseményéről'. Arról se tudok írni,amit érzek,pedig ez mindig a legkönnyebb séma volt. Tulajdonképpen soha semmi másról nem pofáztam, mint az érzéseimről és az ebből fakadó gondolatokról, de hogy nekem gondolatom legyen másról is?! Fel nem foghatom mi bajom. Talán az,hogy túl beszűköltem... Optikám fókuszát tökéletesen a gengszterekre na meg agyzsibbasztó (tényleg az,de szeretem) Mafia Warsra szűkítettem, tjah, és vergődésemre a férfiak végett. Végett, no iszen, még ha miattuk vergődnék,talán írni is tudnék; de még vergődni se tudok miattuk. Franc essen belé, azért én sem vagyok szikla. És kapuzárási pánikom is van, ha közröhej tárgya is vagyok.

Valamilyen okból kifolyólag az asztali gépen nem tudom behozni a freeblogot-csak tölt csak tölt,aztán megjelenik egy didergő monitor sálba sapkába,és ennyi. Ki érti ezt. Így persze lehet,hogy még ritkábban írok. Amúgy megint rajtam van a 'depresszió', ennek mostanság több fajtáját ismerem,ilyen például az "öregszem és ezért depressziós vagyok" vagy a beteg vagyok-leszek, vagy az iskola. Most az iskola viszi a zászlót. Fenéket,nem is az iskola. Elcsücsülök ott tulajdonképpen,és most itthon sincs kedvem semmihez se túlzottan,hogy ne akaródzak ki. De az a 90perces bkv-n zötykölődés, ellenőr kommandóval fűszerezve...hát,nagyon nem akaródzik.  Ilyen távolságban nem fogok dolgozni. Vagy ha igen,kocsival. -.-   *szenved*

P.S.

Tudom,ne szenvedjek,1 éve ilyenkor még volt okom rá (megszépítő messzeség) most jódolgomban nem tudom mit kezdjek. De ma Horatio <3

....Norka kérdésére válaszolva. Mondhatnám,hogy szégyenlem magam, de nem teszem. Az igazság az,hogy lett tévénk,ami együtt járt azzal,hogy ismét nézhettem Horatio Caine-t <3 meghát tombol a gengsztermánia, Keresztapát nézek,meg Boardwalkot és nemsokára jön az új film adag... :] A vas is kicsit jobb lett,a net is meg van most oldva, így többet játszom,meghát sokat hódolok angolozási-olvasási szenvedélyemnek is. Nincs sok kedvem így írni,meg annyira nincs is mit.  Hacsak most azt nem,hogy már komolyan nincs kedvem (félek )utcára mozdulni... Hétfőn suli volt,mit ad isten, szerda este (természetesen, amikor a születésnapomat illett volna ünnepelni) már ráz a hideg... benyeltem már megint valamit... -.- 2 napig állandó hőemelkedés, izületi fájdalom, meg égett,fájt a szemem. A téli szünetben is végig folyattam a taknyom. Szóval,nekem mostmár épp elég is volt a télből. Sose voltam beteges,de ez már rajtam is kifogott. Inkább az érdekelne,hogyan kell szobaantennával az rtl klubot olyan jó minőségben behozni mint a másik kettő foghatót... :D Mert pont az rtl-t nézném,és pont az a leg otrombább. Persze. :] Ja,igen, hol vagyok elveszve,és hova tűnt a stílusom? Nem tudom,vagy benn rekedt a cimbora,vagy elhagyott.

Igen,töredelmesen bevallom,nem buzgólkodom annyira mostanság; ami azt illeti felettébb lusta lettem és igénytelen a téli szünet alatt, csak a játékon, a maffiózókon meg holmi Nucky-n jár az eszem. Múlt szombaton pedig ismét meg kellett erőltetnem magam, s be cammogni az oskolába, magyarázzuk a frontra,hogy a béka segge alatt voltam. Sajtótájékoztató volt s milyen jó a technika, főleg hogy én is birtoklom, mert bizony ha nem veszem fel Niki empé hármasával, nem tudtam volna még azt a csökött kis tudósítást se megírni-amit végül is összedobtam. Az én kérdésem igen kézen fekvő volt-jobbat nem tudtam ki ókumlálni- minthogy nem felszínes e az a tudás, amit itt egy-egy ilyen gyorstalpaló keretében átadnak. Meg is kaptam a "provokatív kolléga" jelzőt érte, s végül is eszembe se volt egy kérdést se beleépíteni a tudósításomba az elhangozottak közül (türelem és kedv híján) -de majd arra fogom ha esetleg szóvá teszik, hogy "jó volt a büfé",  ergo, nem volt kedvem és indíttatásom nyaktilózni.  De zárójelben megjegyzem, valóban azt gondolom, hogy amit itt átadnak, az a nullára hajaz (kb. az egyetlen tudás,amit magamévá tettem ez a büfé habitus) ugyanis emlékszem középiskolai éveimre, amikor is annyit görnyedtem a könyvek felett, a honoráció pedig a történelem esetében mindig csak a kettest csapkodta. Az irodalmon kívül igazából semmiből se voltam kiemelkedő. Ebben az intézményben pedig most, egy darab négyesem van, s ez a legrosszabb jegyem. Még politológiából is jelesre vizsgáztam, a politika bináris kódjából (jesszusom mi az?!). Namost én azt gondolom, ez alatt a fél év alatt nem én lettem lángész. Ebből summázhatjuk a nívót. Persze, remek intézmény, szakemberek és környezet tudatosság és minden,de gyorstalpaló és nem túl komoly a számon kérés. (Hála Istennek) Ennyit erről. Ezenkívül új szerelem csöppent az életembe, a Boardwalk Empire című sorozattal, szesztilalom amerikája s a gengszterek, hát hogyne érdemelne egy hatalmas ötöst. Már az is átsuhant az agyamon, akár bele is kezdhetnék egy maffia regénybe én is, egyre műveltebb vagyok a téren, s nem tudok vele betelni...Na talán ha elkap az az ihlet.

Nem mondhatnám,hogy rettenetesen kapkodtam, csakhogy hírül adhassam az ünnepekről szóló beszámolómat; s ez történt azért, mert rettenetesen üres az élmény batyum. Sokáig studíroztam rajta, vajon idén mégis mi okozta nálam ezt a teljes nihilt, közömbösséget, s egyáltalán azt, hogy az ünnepi hangulatnak még a szikrája se gyúlt bennem. És egyetlen egy lehetséges megoldást sikerült ki ókumlálnom: elmaradt a stressz, az aggodalom, a kétségbeesés, a kilátástalanság. Nagyon sok karácsonyunk volt az utóbbi időkben, ami messze nem volt felhőtlen; hol kínzó pánikrohamok árnyékolták be, hol kétségbeejtő anyagi helyzet... s ilyenkor jött az ünnepi hangulat is, mert ez az érzés volt a menedék a pokolban. S idén nem kellett menekülni. A család s jómagam is félelmetesen gyorsan regenerálódtunk az otthon elvesztése utáni sokkból, a nagy bajban pillanatok alatt összekaptuk magunkat, amire képtelenek voltunk,míg a 'vég' el nem jött.  
Messzemenőkig ez a karácsony volt a leggazdagabb karácsony,amire nagyon régen, talán még egész kisgyerek koromban volt utoljára precedens. Persze idén se plazma tévét, nasa gépet vagy okos telefont kaptam, "csak" könyvet, órát,sálat, szépészeti kellékeket s pár hasznos holmit. De az asztal is roskadásig volt étellel-itallal, maga a beköszöntött kánaán, s aki élt már olajban sütögetett kenyéren -s azért is hálás volt mert kopogott a szeme az éhségtől- az ilyesmit is hatalmasra  értékeli. Tökéletes volt ez így ahogy volt. S azon az áron, nem is kell az ünnepi hangulat. A szilveszter is öregesen telt,de ha őszinte akarok lenni,nem is vágytam többre. Itt volt a család, s az a barátnő, aki a leg. Mi kell még? Beszélgettünk, éjfélkor koccintottunk, s éjjel egykor mi már bizony segget fordítottunk a világnak. A bejövő smsek és/vagy telefonhívások pedig mutatják társadalmi életem jelenlegi színvonalát ( a nullára hajaz)De ezen sem aggodalmaskodom, most jó nekem úgy,ahogy vagyok, az iskola befejezése után úgyis belecsöppenek (vagy süllyedek) a társasági élet hatalmas forgatagába-bár én mindig is az voltam,s az is leszek, aki eléggé igényli a csendes órákat,tömeg nélkül. Záró akkordként pedig csak annyit kívánok, legyen mindenkinek jobb éve,mint amilyen volt.

I thinking about why I want to be a mafioso… or rather why I adore all mafia stories.
Of course I can’t be a mafioso because I’m just a girl and honestly…
I don’t need violence and crime and murder in my life.
Then why I fell in love that stories? Why I want a tough guy? Why I dreaming about it?
What I want? Money? Respect? Power? I’ll tell you.I want a family.
The family stick together. I want a big family, where I get respect and loyalty..
Where I can count on everyone and of course everyone count on me too. It doesn’t matter whether the relationship by blood or not.
I’m watching many times The Godfather movie…and I really envy. I want to be a member of the family. Or I would like a similar family. I don’t thirsty for blood. Jeez… I’ve got a panic attack if someone broke into the car window when we sit in it (It’s been done already)
ehhh all the same. I love all stories, I dreaming about it and maybe once I’ll have a own big family.
I hope at least.

Számomra is érthetetlen motívumból, de pár hónapja teljesen rázsizsikeltem mindennemű maffiózós dologra, legyen az játék, könyv vagy film. Az első élményem, a már sokat emlegetett Mafia The City of Lost Heaven volt még 2007 tájékán,de a szenvedély akkor csak erre a játékra korlátozódott. Aztán idén nyáron, puszta nosztalgiából ismét megszereztem a játékot. Természetesen ismét lázba hozott, de a frenetikus szenvedély akkor kapott el, mikor úgy döntöttem össze kötöm a kellemest a hasznossal és elkezdtem lefordítani akkurátusan a scriptet.

Ennek a fordításnak most értem a végére, az utolsó epizódnál tartok, igazán pompás szórakozást nyújtott, igazából, észre se vettem hogy nincs televíziónk, totálisan kitöltötte az estéket ez a móka (akkor is ha nagy tv függő sose voltam) Aztán gondoltam, kipróbálok egy másik játékot is. Így jött a képbe a The Godfather az EA Games-től . Nos, először húztam a számat, elsőre kissé nehezen irányítható, az autók valami borzalmasok (tekintet nélkül arra,hogy amúgy már ripityomra tüzelték a járgányom,simán gurulok tovább, s nem is mintha kocsiba, hanem valami bádog dobozba csúsznék a jégen érzete van az egésznek) no meg hát rossz szokásomhoz híven folyton össze hasonlítgattam. Felejtős volt igazából. Aztán, hogy ne essek ki az élvezetekből, gyorsan elkezdtem játszani a Facebookon a Mafia Wars-al S igen szép kis családot alakítottam már ki bűnös pályámon, a család behálózza a világot,haha. Ez azóta is a napi rutin része. Aztán múlthéten a könyvtárban megleptem magam a Keresztapa könyvváltozatával (majdnem a végén járok,nem tudom letenni) a héten a filmen is elcsöppentettem a nyálam, most pedig epekedve vágyom vissza a már fent említettet The Godfather játékra, amit reménylem még az ünnepek előtt ismét birtokolhatok,hogy kellemesen végig lövöldözhessem az ünnepeket és teljesen kiélvezzem a szünetet.
Szóval,ha netalán valaki szeretne kedveskedni nekem, az alábbi itemek szerepelnek a kívánság listámon:

Reservoir dogs (Kutyaszorítóban)
Goodfellas (Nagymenők)
Scarface (A sebhelyesarcú )
Fedőneve: Donnie Brasco
A History of Violence (Erőszakos múlt)
The Departed (A Tégla)
On the Waterfront (Rakparton)
Casino
A Keresztapa II-III.

Ezeket a filmeket okvetlen szeretném megnézni. (Csak sajnos az én netemmel nem tudok letölteni,és helyem sincs hozzá ) De a dvd-t örömmel biztosítanám,ha letöltenék nekem

Ezenkívül könyvet, játékot, tippet, mindent örömmel fogadok

Hát tegnap elvesztettem a szüzességem, már ami a ‘beszéljünk a kamerába egy mikrofonnal s tegyünk úgy mintha tudósítók lennénk’ metódust illeti. Borzalmas volt. Bár lényegesen jobban tűrtem, mint mikor egy mikrofonba kellett beszélnem, magamról, egy percben. Ami szinte lehetetlen, nekem. Én nagyon jól el tudok magamról beszélni, mikrofon nélkül, egy órában. De a konklúziókat levontam.

Fodrászhoz kell mennem. Ez volt az első elemi felismerés. Majd, hogy ezt még bizony gyakorolni kell; már ki is ókumláltam hogyan- telefon fog kameraként funkcionálni, s egy fésű vagy dezodor mikrofonként, valakit pedig kerítek kamera állványnak. Ugyan nem készülök tévésnek -jesszusom- de ha szerzek egy kis rutint abban, hogy egy optikába beszélek, talán nem lesznek ezek a stúdió gyakorlat órák annyira kellemetlenek. Meg még meg kell barátkoznom azzal az arccal aki vissza néz rám, s azzal a hanggal (ami állítólag roppant kellemes, simogató, de engem a hideg veríték csap ki ha meghallom) aki úgy tűnik én lennék. Én valahogy teljesen másképp látom magam. Teljesen más képem van magamról, mint azon a felvételen látnom kellett. De ez sem teljesen igaz. Azokban a pillanatokban magamra ismertem, mikor nem a szöveget mondtam, hanem ki integettem, ki mosolyogtam a kamerából, amikor nem a kamera felé kommunikáltam, hanem a mögötte álló embernek- az az arcom kedves volt számomra is; de az, amikor a tudósítás ment,azt határozottan letagadnám. Egyszerűen nem ismertem magamra, s halkan fel is kiáltott a lelkemben valaki ‘Ez lennék én?!’ Furcsa, hogy mennyire másképp látjuk saját magunkat.

 

A vágy.

Nem meglepő módon,bár nő vagyok,azért szikla,vagy kőtömb én se, noha hatványozottan jobban tűröm a fizikai érintkezés hiányát, mint a férfiak általában. Pont. Természetesen fontos az érintés,az érzékiség, az ölelés,de nem okvetlen tartom magam a vágyak emberének-persze folyton vágyok (erre-arra-amarra) de ez leginkább megmarad szellemi síkon,s-ahogy végig pislantunk életemen- nem igen bontakozik ki a fizikain. A hétköznapokban apró hőfokon rezgek,s kivételes esetekben bújik csak elő belőlem ez az ominózus tomboló szenvedély-keveseknek sikerül ezt elérnie.

Az Eón.

Folyton és örökösen újrakezdek,újjászületek,és mindig keresek valamit. ("Nem tudom hová igyekszem,de oda határozottan megyek.")  A fejlődni, tágulni vágyó emberekkel ez mind így van. Ha pedig magamtól nem moccanok,az élet mindig gondoskodik,hogy mocorogjak.

A diadalszekér.

Ténylegesen örökké küzdök,legtöbbször magammal,kevésszer a világgal- bár az utóbbival kényelmesebb lenne,az a könnyebb. Hisz az ember önmagának hatalmas ellenfele. Egy egy ütközet megnyerése- legyen az olyan apróság,hogy túlléptem a korlátaimon, leküzdöttem ideiglenesen a félelmeimet,és 'hősiesen' helytálltam (példának okáért mikor érettségiztem,nem ugrottam ki a padból hanem a fenekemen maradtam és megcsináltam,pediglen olyan pánikrohamot kaptam hogy... hogy.)-utólag mindig gyönyörrel töltenek el és határozottan büszke vagyok magamra.
A helyem pedig nagyon keresem,s mint Ledniczky tanárúrral beszéltük,remélem meg is találom, különben nekem végem mint a botnak.

 

Most pedig roham tempóban megyek és nyalom be a politológiát,17 órakkor lesz a temetésem.

Belezokogtam a kádba.

Eredetileg bele akartam magam fojtani,de aztán meggondoltam magam.

http://liquidke.wordpress.com/

Mostantól olvassátok ezt is. Nem blog,csak szellemi "termék."

Ma nagy csodálkozással jegyeztem meg,nőtársaim hozzám képest általában milyen lassan tudnak elkészülni. Aztán nagy sebbel-lobbal elindultam politológiát hallgatni, nagyon kirittyentve;majd megsemmisülve kullogtam haza... nemes igyekezetem keresztezték az ellenőrök,s én pedig itthon hagytam alibi jegyem,a cigarettámmal együtt. Mikor órámra pillantva konstatáltam hogy 16óra,rájöttem ügyem bukott,mert a 160 busszal bizony a szakállam is kinőne,mire a Battyira töttyenne. Egyszer már próbáltam. Rossz ötlet volt.

Ténylegesen mindjárt BESÍROK.

Egyrészről azért,mert órák óta olvasok,de NEM TUDOM mit. Ha egy luparát szorítanak a fejemhez se értem miről van szó. "A politikai tudományok egészére jellemző a belső tudományági határok elmosódottsága,a társ jellegű társadalomtudományokkal kialakult (sajátos horizontális kereszteződéseket,át-és visszahatásokat mutató) multi és interdiszciplináris szerveződés." Ilyen szövegből 300 oldal,könyv nélkül. Már a tartalom jegyzéket sem értem. És ugye azt senki nem gondolta komolyan,hogy 6ezer forintért én meg veszek egy könyvet,amibe ez olvasható.Mert nem.  Kérdés megoldva,megbukom. Cheer. Én ehhez kevés vagyok.

Másrészről..másrészről azt nem írhatom le.

P.S.

Most leltároztam hogy 2 egymást követő postban adtam közzé mihez vagyok kevés.

 

Tulajdonképpen meg tudom egyedül is oldani.

Ha sikerül,egyedül is örülhetek neki,s ha nem.. ha nem,akkor azt is tudom egyedül vinni.

Kell is,mert hát ki vinné más helyettem?

De nem szeretünk dönteni...vagy legalábbis jó,ha segítenek a döntésben. Mindenkinek más feje van,lehet a másik jobban lát,mint én. Hogy miért váltam habozóvá, az az alábbi bejegyzésemből kitűnik. Másrészről meg azért-ha hasonlatokkal akarok élni- kicsit úgy működöm mint egy motor... régóta üres tankkal döcögtem a pályán, poroszkáltam egykedvűen,olykor nyekergett egyet-egyet... Aztán belecsempésztek egy kis muníciót a tankba,s elkezdtem elevenedni,már nem súrlódott annyira az a sok alkatrész, döcögésből berregés lett....de az a motor dorombolni akar.

De elég a filozófiából.

Érezni akarom hogy élek. S ehhez kevés vagyok...egyedül.

 

Mielőtt még kérdésed tárgya "lefegyna",mielőtt a csomó görcsössé válna,siess és old meg. Most még lehet. A tett időszerű. De csakis az "éntelen", erőszakmentes, szeretettel teli.

Gőg,félelem,gátlás,előítélet,múltbeli-már-már ösztönné vált-tapasztalatok görcse, tévhit, önzés,rosszkedv,magány,kudarcélmény,hitetlenség:íme néhány jégdarab, amelynek föl kell olvadni és folyóvá áradni.

Főleg az egoizmus.

A "jég" a szeretet hiánya.

"Jég' az a tévhit,hogy magam vagyok,nincs társam,nincs Istenem,nincs varázshatalmam sem.Minden egyesülést megelőz a feloldódás. Ki kell bomlani az érzelmi gubancoknak, és negatív gondolataidat ("nem sikerül", "mindenből baj lesz" "vesztes vagyok" "senki sem szeret" ) el kell hogy fújja a szélvihar:hadd menjenek,ne is nézz utánuk.

Ne azt keresd,ami másoktól elválaszt,hanem ami összeköt. Ami gátolt és elválasztott most megszűnik-mert megszüntetheted.

------------------------------------------------------------------

És akkor én most össze tojom magam,mert szorít a csomó,mert fulladok, s igyekszem vissza bújni a páncélomba -amit oly septibe ledobáltam- mint a rák az iszapba.... Hiába tartok hadi tanácsot magammal,fogalmam sincs mit tegyek.Mert féltem magam,de hogy mitől azt nem tudom because I've gotten through worse...

És most hirtelen el rösteltem magam e kicsinyes vonásért,amely valahogy tévedésből lopózott a jellemembe.

You know, I
think it's important to keep a balance in things. Yeah, balance, that's the
right word. Because the guy who wants too much risks losing absolutely
everything. Of course, the guy who wants too little from life, might not
get anything at all.

Az a stájsz,hogy.

Hogy (egyenlőre) nem találom a helyem,és szívesebben lennék a leroggyant kőbányai pecóban,mint itt. Ott már bevackoltam magam,itt még nem. S most amúgy is annyira nyűgös vagyok,ezt ecsetelgettem naplóban is. Pedig itt minden perfect. A lakás szép. Ilyen szépbe még sose laktam. A szomszédok kedvesek. Szomszéd segített hűtőt cepelni,és szomszéd kis srácok szekrényt. Apropó,ma felkerült a szekrénysor utolsó részlete is,Zsolt testvére,valami rokona és a Gábor sikeresen felcepelték,ami sport teljesítménynek sem utolsó,s nem veszélytelen,történetesen ez egy olyan régi minőségi szekrény,ami lazán agyon nyom,ha láma vagy. Na de ez kitérő volt. Az emeleten cicák vannak,akik olykor kint grasszálnak a folyosón (rácsos,ha tűz van,itt halunk). Üldögélek ma itt a gép előtt,egyszer csak valami szuszogó furcsa hangra leszek figyelmes. Nagyon fülelek mi a szösz lehet,erre látok egy batár nagy tarka cicát (hosszú szőrű,nagy cica nadrággal,nyomott pofácskával) meg egy rövid szőrű,de szintén testes feketét,amit itt fújtatnak mögöttem a szobában. Nyitva volt az ajtó s ők bekukkantottak leltározni mi van itt. A környéken sok a zöld,s van mindenféle bolt,mindenféle igényre, kis közért,nagy közért egymást váltogatja,söröző-borozó szintén, három fajta drogéria, kisállatos,fodrászatok,patikák,cukrászdák és még sorolhatnám, jól ellátott hely az biztos. A közlekedés remek. Minden remek. Csak nem enyém még. Még hiányzik a beázott budi (kicsi kínai kicsi víz) a 2 villany nélküli szoba ,s gáz nélküli konyha, a reggelek,amikor anyám megjön,s én egy szál mamuszba totyogok ki a hidegbe beereszteni még félig aludva (olyan volt a ház,hogy zárt lépcsőház,de az emeleten lévő 4 lakást zárt üvegajtó választotta el a lépcsőháztól, s a lakások előtti erkély nyitott volt.); a mogorva bácsi,akinél cigit vettem,mert csak ott lehetett,s ha vasárnapra elfelejtettél volna külön venni,akkor nem bagzol,mert az zárva és máshol nincs olyan cigi; a tóbisztróból felszűrődő mulatós zaja, a tónál a kacsák... és a nyamvadt fészkem,ahol az estéimet töltöttem teázva,maffiázva, fordítva. Itt még nincs fészek,még nincs bejáratva,még nem enyém. A költözés, a kis szünet meg kizökkentett a suliból,s megint annyira nincs kedvem az egészhez... De nem kell rá figyelni,csak a szél lóbálja a számat,nyűgös vagyok,ennyi az egész.

P.S.

I want a tough guy like Sam.

(xD)

épp haló poraimból írok ... megvolt ma a költözés,s én mindjárt besírok. A főbérlő,akitől jött volna vissza a kaució,kibökte a szemünket 5ezer forinttal. Aminek az lett a következménye,hogy kevesebb lóvé lett a költöztetőknek,aminek pedig az,hogy idehozták békásra a cuccokat,kidobálták a teherautóból és elmentek. Nagyjából felhoztuk a bútorokat,de egy szekrénysor még mindig lent rohad,és lent is fog,mivel azt mi meg nem tudjuk mozdítani... Szóval,ismételten csudára kicsellózott velem/ünk a sors. Reggel fél 7óta talpon vagyok,enni még nem is ettem, csak bútorokat, és súlyos dobozokat keccsöltem,én a 'Herkules' muhahahaha.

Goddam Son of a bitch!!!!

Dammit!

I'll shoot you head off!

I'll shoot you to pieces!

Fuck off bastards!

 

Nincs erőm írni,bocs.

Nem vagyok Herkules.  Jaaa, Békásmegyeren lakom.