Nem mondhatnám,hogy rettenetesen kapkodtam, csakhogy hírül adhassam az ünnepekről szóló beszámolómat; s ez történt azért, mert rettenetesen üres az élmény batyum. Sokáig studíroztam rajta, vajon idén mégis mi okozta nálam ezt a teljes nihilt, közömbösséget, s egyáltalán azt, hogy az ünnepi hangulatnak még a szikrája se gyúlt bennem. És egyetlen egy lehetséges megoldást sikerült ki ókumlálnom: elmaradt a stressz, az aggodalom, a kétségbeesés, a kilátástalanság. Nagyon sok karácsonyunk volt az utóbbi időkben, ami messze nem volt felhőtlen; hol kínzó pánikrohamok árnyékolták be, hol kétségbeejtő anyagi helyzet... s ilyenkor jött az ünnepi hangulat is, mert ez az érzés volt a menedék a pokolban. S idén nem kellett menekülni. A család s jómagam is félelmetesen gyorsan regenerálódtunk az otthon elvesztése utáni sokkból, a nagy bajban pillanatok alatt összekaptuk magunkat, amire képtelenek voltunk,míg a 'vég' el nem jött.  
Messzemenőkig ez a karácsony volt a leggazdagabb karácsony,amire nagyon régen, talán még egész kisgyerek koromban volt utoljára precedens. Persze idén se plazma tévét, nasa gépet vagy okos telefont kaptam, "csak" könyvet, órát,sálat, szépészeti kellékeket s pár hasznos holmit. De az asztal is roskadásig volt étellel-itallal, maga a beköszöntött kánaán, s aki élt már olajban sütögetett kenyéren -s azért is hálás volt mert kopogott a szeme az éhségtől- az ilyesmit is hatalmasra  értékeli. Tökéletes volt ez így ahogy volt. S azon az áron, nem is kell az ünnepi hangulat. A szilveszter is öregesen telt,de ha őszinte akarok lenni,nem is vágytam többre. Itt volt a család, s az a barátnő, aki a leg. Mi kell még? Beszélgettünk, éjfélkor koccintottunk, s éjjel egykor mi már bizony segget fordítottunk a világnak. A bejövő smsek és/vagy telefonhívások pedig mutatják társadalmi életem jelenlegi színvonalát ( a nullára hajaz)De ezen sem aggodalmaskodom, most jó nekem úgy,ahogy vagyok, az iskola befejezése után úgyis belecsöppenek (vagy süllyedek) a társasági élet hatalmas forgatagába-bár én mindig is az voltam,s az is leszek, aki eléggé igényli a csendes órákat,tömeg nélkül. Záró akkordként pedig csak annyit kívánok, legyen mindenkinek jobb éve,mint amilyen volt.