Tulajdonképpen meg tudom egyedül is oldani.

Ha sikerül,egyedül is örülhetek neki,s ha nem.. ha nem,akkor azt is tudom egyedül vinni.

Kell is,mert hát ki vinné más helyettem?

De nem szeretünk dönteni...vagy legalábbis jó,ha segítenek a döntésben. Mindenkinek más feje van,lehet a másik jobban lát,mint én. Hogy miért váltam habozóvá, az az alábbi bejegyzésemből kitűnik. Másrészről meg azért-ha hasonlatokkal akarok élni- kicsit úgy működöm mint egy motor... régóta üres tankkal döcögtem a pályán, poroszkáltam egykedvűen,olykor nyekergett egyet-egyet... Aztán belecsempésztek egy kis muníciót a tankba,s elkezdtem elevenedni,már nem súrlódott annyira az a sok alkatrész, döcögésből berregés lett....de az a motor dorombolni akar.

De elég a filozófiából.

Érezni akarom hogy élek. S ehhez kevés vagyok...egyedül.