...Kis ember hát itt a vége, látod kár volt sírni érte,
Milyen könnyen elszállt minden, és még ezt se adták ingyen...." Sokszor kerül mostanság elő más kontextusban, én momentán arra gondolok, hogy befejeztem ma Számalkos pályafutásom. Ugyan még a szakdogák és az okj vizsga hátra van, de ez volt az utolsó nap ma. Szerettem. Tényleg. S csakúgy mint Than Kareszba, éppen csak megszoktam, megmelegedtem, megszerettem, már ki is löknek onnan mert végeztem. És mindkettőnek úgy indultam neki, hogy 'jaj valahogy csak kibekkelem'. Végül mindkét helytől nehéz volt elszakadni. Jó társaság volt, jó tanárokkal, rengeteg röhögéssel és alig volt egy-két búval béleltebb nap, mikor nem hahotáztunk vagy dumáltunk kint marha jót cigi szünetben. I'll miss you. All of you. Ahol jó a társaság, ott minden jó. És mindként helyen volt pasi. (Hmm.) Akik először segítettek a bejárásba (kedvet kaptam hozzá), aztán már csak egy lépés volt a szeretés is. (És ha nem lennék ennyire fáradt, legalább olyan lelkesen írnék róla, mint ahogy azt elterveztem hazafele zötykölődve.)
(Ha rákattolsz nagyobb lesz ám)
A mai nap öröme pedig a teljesen váratlanul és meglepetésként érő cikkem megjelenése, abszolút nem is számítottam rá, hisz mindig csak írtam és ötleteltem, de fogalmam se volt műveim sorsáról.
Itt megtalálható, ugye én vagyok Love&Szex kisasszony, emitt SzexNeked alatt lehet megtalálni.
