I SEE STARS

Ma anyám megpróbált a torkomon lenyomni vacsora gyanánt egy kis édes tésztát curry szósszal... Sok szart hajlandó voltam megenni nade azért álljon meg a menet,ezt a szart már én meg nem eszem...

Amúgy tudjátok miért szeretek nála lenni vagy vele,vagy vele nála lenni? Mert olyankor, arra a pár órára,leteszem a batyuim. Leteszem,s nem görnyed alatta a vállam. Aztán amikor isten veledet intek,s búcsúzom,hogy au revoir,visszaveszem és cepelem tovább. Jó lenne hetente találkozni…

Azért az mulatságos (BRUHÁHÁHÁHÁ) hogy még mindig pontosan ugyanott tartunk,mint január 6.-án. És még mindig erősen kétséges az érettségi. Isteni neki,minek az. Máskülönben nincs a budiban és a konyhában villany. Azt hiszem,én voltam. Amúgy jön majd egy egotrip,ez kell a…

A boldog ember... na igen. Hát mi vagyok én,ha nem egy boldog ember? Persze a nehézségek kétségbeejtő  posványában nem azt láttam...csak azt,hogy mindenkinek milyen kerek,s boldog isten,de irigylem őket. De aztán kegyelmi pillanatokban felfedeztem, hogy.. Van amim nincs,de van…

Cukor? Nem is tudom, milyen drága. Karácsonyra vettek, egy kocka két fillér vót. Tíz fillérért öt kockát hozott a gyerek, sírt a feleségem... A gyufát má úgy veszik minálunk, hogy három asszony adja össze a paklira a hat fillért, osztán szálanként szétszámolják maguk…

Úgy innék egy kávét,befalnék egy hatalmas tortát (vagy legalább egy tábla csokit), ráinnék 2 liter kólát és gyújtanám a cigiket,elvégre,születésnapom van. Édességeeeet!!!

De legalább Ő-t nem kellett sokáig nélkülöznöm.Mert ugye pályánk az élet küzdelmeiben hamar elhajolt egymástól mint a parabola két szára, de aztán mégse. [Bár lehet súlyos voltam a randin´]

Csókolom-csókolom,újra beszálltam az internetbe mint a Vágási Feri. S köszönhetem mindezt egy olyan embernek,akiről nem is gondoltam volna... ugyan miért gondoltam volna,hisz ezelőtt sose láttuk egymást,csak olykor hallottuk egymás hangját... Tán mégis úgy van,mint Mikszáth…