A boldog ember... na igen. Hát mi vagyok én,ha nem egy boldog ember? Persze a nehézségek kétségbeejtő  posványában nem azt láttam...csak azt,hogy mindenkinek milyen kerek,s boldog isten,de irigylem őket. De aztán kegyelmi pillanatokban felfedeztem, hogy.. Van amim nincs,de van sokmindenem. Hogyan telt csóré hetem? Iskolába voltam,reggel 10ig Bumerángozam,aztán 12:55-től Szomszédok, döglés-tv-olvasás (kinyúvasztottam az Édes Annát) 20:30-tól Helyszínelőköztem és írtam és olvastam és írtam és néztem a telefonom. És randiztam még Ő vele is... Meglepő volt, hogy hívott,hisz pár bejegyzéssel alább még arról tudósítottam,hogy ennyi vót, tiszavirág életű lett,mert megorrontottam a 'veszélyt' s ügyet csináltam a semmiből. Erre meg aszonta hogy akkor most ezt inkább hagyjuk. Hát hagytam,mert egyrészről most mit tudok vele csinálni(?!) másrészről sokkal inkább elkezdett aggasztani az,hogy mi lesz velem s egyáltalán a jövőmmel,hát kinek van ideje/ereje pasin agyalni,amikor megveszek egy szál cigiért,és nem tudom lesz e suli-mi lesz holnap? Úgyhogy ráhagytam,leltároztam,majd eccer még úgyis lesz valami,mert miért is ne lenne. De az meglepetésként ért mégiscsak hogy hívott,és a legjobbkor hívott, legalább kiszabadultam pár órára ebből az idegörlő malomból. Vele mindig jól érzem magam. Először beszélgetünk,aztán kicsit becsiccsentek és röhögüüüünk,mindig akkorákat tudok kacagni vele,hogy zeng a ház. Jó így. S mint kiderült,azért hátrált,mert úgy érezte, már kezdem túl komolyan gondolni. Hát meg kellett neki mondanom,hogy: nem. Ez így jó, és így kerek. Most,hogy rengeteg untam magam,s nem a monitor előtt,hát volt időm bőven a nosztalgiára,így régi Naplóim mazsolázásához is. A 2003-as Naplóból szemezgettem,s rá kellett jönnöm, én amúgy hiába is vágynék komoly kapcsolatra,sajnos,hülye vagyok hozzá. És hülye leszek tőle. Mindig a legjobbat akarom,de a legrosszabbat sikerül kihoznom magamból,s biza, nem vagyok egy matyóhímzés. Szóval vele ez a kapcsolat így tökéletesen kerek. Meghagyjuk egymásnak az életet,én nyugodtan kockulhatok, olvashatok, barátnőzhetek,élhetem a lassú tempójú életem,de az a pici vadság,ami megvan bennem,s néha kikívánkozik,azt vele pont meg tudom élni. Nade ezt most csak így kiszaladt. :] Amúgy arról akartam írni,hogy örülök,hogy olyan embereket ismerek,mint amilyeneket. ♥

És be kell szerválnom egy karton lapot,vagy ilyesmit,hogy elkezdhessem kirakni azt az 1000db-os Puzzle-t,amit Nikitől kaptam ma :]