Cukor? Nem is tudom, milyen drága. Karácsonyra vettek, egy kocka két fillér vót. Tíz fillérért öt kockát hozott a gyerek, sírt a feleségem... A gyufát má úgy veszik minálunk, hogy három asszony adja össze a paklira a hat fillért, osztán szálanként szétszámolják maguk közt... A zsidók is mind elmentek a faluból, nincs mán, csak az egy kocsmáros, pedig tizenkilenc vót nálunk valamikor... Csak tessék kihirdetni, jó bátyám, az én régi boldog életemet. Ha azt meglátják az emberek, meg a kormány, hogy milyen élete vót ebben az országban a szegény magyar embernek valaha, akkor talántán gondolnak egyet; és azt mondják: csináljunk még eccer ilyet nekik.
- Nézd, György fiam, én ezt a te életedet megírtam, most újra meg újra elolvastam, s meg is fog jelenni könyvben... De ahogy nézem, úgy láttam, az olvasók azt fogják mondani: ez az ember, amilyen derék, ügyes fiú, élelmes, okos, erős, eszes volt gyerekkorában meg legény korában, mégis semmire se tudta vinni... azt fogják mondani: ez az ember mégse volt hős... Az embereknek csak az imponál, ha a szegény ember gyermeke elindul a mese útján, és eljut odáig, hogy feleségül veszi a király legkisebbik leányát, és aztán boldogan él, ha meg nem halt... Mondd meg, hova jutottál te?
Joó György rám nézett komoly szemeivel:
- Hova jutottam?... Ha én nem lettem volna ilyen ember, amilyen vótam, azóta meghaltam vóna az árokparton. Iszen én tizennégy esztendős koromban semmi nélkül maradtam. Engem úgy megüldöztek a fiskálisok meg a többiek, azt akarták, pusztuljak el a faluból... De én ottmaradtam. Nekem ma ott nyolc hold földem van. Öt gyereket felneveltem. Két jányt férhez adtam, Egy fiamat szabómesterhez iktattam be inasnak. A többi is, ahhoz képest, egészséges, és olyan jó gyerek, hogy párját kell keresni. Én egy olyan nőt vettem el feleségül, aki ennyi idő óta egy rossz órát nem szerzett nekem. Inkább a legnagyobb bajokban is csak vigasztalásomra vót, és a verejtékemet letörülte... Én azt elmondhatom, hogy Isten segítségével jól házasodtam. Annyi sok fejércseléd közül a legjobbat választottam ki. Hálát adhatok az Istennek, hogy ebbe a szerencsébe részeltetett, hogy lelki boldogságot adott... Mert Kőmíves Erzsi vót... Mert huszonöt év nagy idő, de huszonöt év alatt egyszer felleg nem jött az én homlokomra ümiatta... Ezt nem tudom, melyik királynak milyen lánya adta vóna meg az ő urának...
Joó György lelke nagy bánatában, szívének nagy boldogságában rám emelte tekintetét, s a szemében könnycsepp égett, s fehér homlokán büszke öröm ragyogott.
Nem bántom tovább: így van ez, Joó György.
A te életed mintaszerű emberi élet. A szegény magyar földműves ember együgyű élete. Nem futottál hiábavaló földi javak után: mennyei kincset szereztél ezen az igazán siralmas földi téreken.
Arról nem tehetsz, hogy az ember az ország szolgálatában elég, mint a kicsiny gyertyaszál. Ebben mindnyájan osztályos társaid vagyunk e megtöretett hazában.
