Most akkorát káromkodnék,hogy szem nem maradna szárazon.... Hogy az a mennybéli...

Legszívesebben úgy kezdeném mi a jó édes -sííííííp- azt bazdmeg.

Lenyugszom. Tököm kivan.

Összeszedem magam. Írok. Na.

A tegnapi nap után (egy pohár üdítőn osztozkodtam egész nap stb) meg úgy ámblokke az egész rühes tetves hónap után (mi hónap,dec.20-tól!) ma végre megjött a nyugdíj, befizettük érettségit, jött az sms,hogy fel lehet venni a lóvét,huhh de klassz,vége ennek az istentelen időszaknak,s idáig nem süllyedünk sose,fellélegzés stb. Ülök a kanapén, ebédelek (főtt ételt istenem mikor volt ilyen),nézem a Szomszédokat békésen... egyszer csak egy klatty hang kíséretében elnémul minden. A Szomszédok,a hűtő,s gépem drága búgása is. Áramszünet tán? Lófaszt. Múlthéten egy kábel már megadhatta magát, ugyanis a budiban és a konyhában nincs áram. Lessem villanyórát,egy biztosíték van levágva. Klatty-klatty,semmi. Muternek még szikrázott is,de áram nem jött. Bazdmeg. Na,az úristenit,nehogy már egy gondtalan nap legyen. Nem tudom miért,míg anyám lement elemért,addig gondoltam én is megpróbálom,klattyantok rajta egyet. S nini,a hűtő megint elkezdett búgni. Kérdés,még meddig bírja,s meddig van áram,a lényeg az,hogy beszartam. Na azért álljunk most már meg. Eddig nélkülöztem,most épp hála a magasságosnak nem,de reánk száll 5óra fele a sötétség,s én mint egy múmia kushadjak itten a sötétben s a síri csendben?! Ez a tragédia kezd átformálódni egy monumentális komédiává, csak ne én lennék a fő szereplője...