Mindig azt hittem,rettenetesen nyomi vagyok,szánalmas és gyenge,csak azért,mert félek... Mert olykor csak úgy,hirtelen elkezd verni a szívem,kiver a víz,estébé és halálosan rettegek. De megnyugodtam,hogy tulajdonképpen lófaszt vagyok nyomi, szánalmas és gyenge. Most láttam  a Lifenetworkön egy 40-50körüli nőt, aki a bohócoktól félt.. De az a majom annyira,hogy meglátott egy bohócról egy képet és elkezdett fulladni és bőgni... Amikor bevitték egy szobába,ahol beöltözött egy pasas bohócnak,beugrott a spiné a sarokba és ordított,még a plüss mackóját és elejtette (plüss 50hez közel,aha) Hát erre már én is azt tudom mondani epic fail... Hát mikor csináltam én ilyet? :D Ha pl buszon,vizsgán vagy akárhol kapok egy pánikrohamot se ugrok be a sarokba ordítva-bőgve,hanem kultúráltan elintézem;ha minden kötél szakad haza indulok,de észre csak az veszi,hogy rosszul vagyok,aki nagyon ismer. Noha halálosan rettegek a hányástól (lássuk be,annak hogy hányok vagy hányó embert látok reálisabb,mint bohóctól félni-mert hogy bohóccal találkozzam,egyszerűen kikerülhető...) hülyét azért mégse csinálok magamból mások előtt,pedig olyankor tényleg kegyetlenül rettegek,de annyi önkontrollom azért mégiscsak van. Szóval,na,nem vagyok nyomi,én egy Herkules vagyok.