A nagy karácsonyi tralla-lallázásban és is eleresztek az élmény batyumból egy semmitmondó kis postot. Kezdjük ott,hogy idén se volt semmi hangulatom. Kezdjük ott,hogy a tévében menő filmeket,minden évben lejátszák (gondolom mindenki észrevette,hogy karácsony három napján az összes mesét-családi vígjátékot-és romantikus filmet lenyomják,az év többi részére marad az akció) s én herótot kapok az ömlengős,heppi endes gazdag-boldog-szép vagyok amcsi filmektől. Kezdjük ott,hogy nálunk nem volt még össznépi zabálás sem,mindenki random,külön-külön csippentett fel valamit (menü se volt igazából.) Kezdjük ott hogy ilyen rossz bejglit,mint az idei,még nem ettem. Ez vonatkozik a szalon cukorra is. Kezdjük ott,hogy nem volt ajándék. Egy pakli gyufa se. Kezdjük ott,hogy 24.-én este,tök egyedül néztem a Shreket majd a Reszkessetek betörőket. Kezdjük ott,hogy volt már kellemes,boldog,depressziós karácsonyom,de ez most konkrétan unalmas. Konkrétan nincs kedvem itthon ülni. Kezdjük ott,hogy szükségem lenne egy ágyra,hogy ismét kis szobácskámban aludhassak. Kezdjük ott,hogy nem tudok tanulni,mert nincs kedvem. És fejezzük be ott,hogy lazítanom kéne vizsgaidőszak előtt,konkrétan egy bizonyos valakinek el kéne lazítania. Khm-khm. (Ezzel a bizonyos valakivel jól összetruccoltam azon az ominózus hajón,tyű de jó buli volt azt a mindenségit)

(Máskülönben kezdek halkan kétségbe esni,édas anya már nem dolgoik,ugye,és khm, már nincs egy forintja se. Éljenek a milliók valahol a számlán.)