A mai irodalom órán olyan megsemmisülve ültem,mint Marius Karthágó romjain... Én,aki kis irodalmár, legalábbis lelkes irodalom szerető,ki vizsgáit mind jelesre írta,ma csak ült ott mint a hülye,és fogalma se volt semmiről. Szégyen. Tudott,hogy nincs rám jó hatással,ha a kis életrendem megborul,ha csak igazán kicsikét,akkor se. Nade nem lehet mindig az életrendnek megfelelően élni,mert az nem is élet,csak robot,vegetálás. Néha élni köll. Hát tegnap éltem,s igen jól éreztem magam. De ma nyögtem attól az egy pohár pezsgőtől és egy pohár bortól is,így hát mit kaptam suliba? Páááánikrohamoooot. Kollektívan indultunk le fotózkodni,de végül mi kis osztályunk nem lett megörökítve az utókornak,s előtte gyorsba benyaltam egy felet,mert erőteljesen rámjött a menekülhetnék. Vissza ülünk.. dolgozat.. Antigoné.. Recsegve-ropogva dől össze nimbuszom. Süllyedek... Agyam és érzékszerveim már tompulnak apródonkint,de ha nem is tompul, töredelmesen be kell ismernem,fogalmam sincs róla... Kellemetlen volt nekem végig slattyogni a termen az üres papírral,akkor is,ha nagyjából az osztály 97%-a ugyanúgy hót üres lapot adott be. ÉN?! Én aki mindig mindent jól ír meg? Bizony. Én. Aztán jöjjön egy kis vers elemzés. Pilinszky- Harbach 1944. Ezt kaptam én,mivel nekem újabb szöveggyűjteményem volt,a többiek mást. Azt mondja nekem Barna Róbert tanárúr,hogy 'magától elvárom,hogy megírja'. Ühüm. Igen,én is tulajdonképpen elvárom,mert olyan nincs,hogy én ne tudjak le elemezni egy verset. Bruháháháhá,most volt. Az otthon és egy forró tea kivételével egy szikrányi gondolat se jutott eszembe. Hát teljesen megsemmisültem. Ejnye Horváth Réka,hát illik ezt? Azt hiszem, egy kicsit gatyába rázom magam,s akármennyire is máshol járok,meg inkább WoWoznék tulajdonképpen,leseggelek mostmár komolyan tanulni.
P.S.
Befejeztem az első Jókaimat,most nagyanyám által küldött Tamási Áron könyvet kezdtem 'Ábel a rengetegben'. Már az első sorok is zseniálisak voltak.
