Ha egyetlen szóval akarnám jellemezni a jelenlegi helyzetet,amelyben most élünk, azt mondanám: felháborító. Állandóan "fel vagyunk háborodva" valamiért- ami azt jelenti,hogy egy emberhez méltatlan, kizökkent és diszharmónikus lelkiállapotban éljük le napjaink nagy részét. Látszólag normálisak vagyunk-de ezt csak azért gondoljuk így,mert nincs összehasonlítási alapunk..

Az én felháborodásom oka tulajdonképpen bagatell. De felháborít, hogy-ez a régen oly csendes környék- egyre inkább belvárosi jelleget ölt. Alapjáraton is eléggé zaj érzékeny vagyok, de ami itt megy... hogy soha egyetlen pillanatban nem lehet legalább 10percet csöndben üldögélni... az pedig már a nonpluszultra,hogy már álmomból is zajjal vernek fel~méghozzá fűnyíróval, vagy 15en rajzottak ki a ház köré füvet nyírni,s mire felkeltem-mert ebben az ordenáré,fülsértő zajban véletlen sem lehet szenderegni reggel 7kor -addigra persze összepakolták a ragyaverte gépeiket,és elmentek,mert bizony...ESIK. Mint ugye napok óta már esik,és mindenki tudta ebbe a kurva országba hogy esni is fog,de azért bazdmeg csak kiküldik őket fél órára,had ne alaudjon a polgár. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Kezdek megkattani,ezek tulajdonképpen csak olyan "hab a torákon" motívumok, ez az idő...ez hoz ki a sodromból,és szét esz az unalom...