Ez a címe Mikszáth Kálmán Különös házasság c. regényének negyedik fejezetének. Senki se olvassa el,főleg ha kötelezővé teszik.Ezzel hasonlóképp voltam én is. Gyűlöltem azt,ami kötelező- irodalomban kiváltképp. Vagy még a kötelezőség előtt,vagy a kötelezettség után olvastam. A művet élvezni kell. Mert igaz! Mert szép! Mert gyönyörűséget ad! De amikor azt éreztem,hogy az iskola hátulról fogja a fejemet,s az orromat beleveri a könyvbe,mint a kutyapiszokba,ráadásul még azt se engedi meg ,hogy a saját szememmel olvassak,mert azt kellett látnom és kiolvasnom a sorok közül, amit a tankönyv szerzője kiagyalt,olyan tiltakozást éreztem,olyan tehetetlen vad dühöt,hogy még a bukást is vállaltam volna,csak ne kelljen egyetlen oldalt is elolvasnom a remekműből. [Than Károlyban hála égnek,nem verték bele a fejem a könyvbe,hagyták,had gondoljam azt,amit gondolok,ám előző iskolámban bizony megkínoztak,mikor a Jevgenyij Anyeginből tartottam egy órás előadást-nem engedte a tanár,hogy elmondjam,miért vagyok szerelmes belé,hanem azt kellett ecsetelnem,mi a jelentősége annak,hogy Anyegin falán Byron képe lógott....] Az író elsősorban hatni akar,egész lényedre hatni,és ehhez nem kell neki segítség: azért író,mert képes megértetni magát. Az igazság az,hogy egy jó könyvhöz nem kell segítség.Olvasni azt jelenti,hogy egy lángelme társaságába kerülsz.Tolsztoj,Dosztojevszkij,Mikszáth vendége lehetsz: meghívnak magukhoz, s együtt érezhetsz,gondolkozhatsz velük. Amíg olvasod,te leszel Ők,s bár a könyv,a "kotta" előtted van, de a zene a te fejedben szól. Te vagy Hamlet,Lear király, Raszkolnyikov, Ádám és Lucifer,ott élsz ahol ők,azt gondolod,amit ők-amíg olvasol: lángelme vagy. Ettől az élménytől,a zsenivé válás élményétől foszt meg az eltudományosított oktatás,ahogy a szentség élményétől is megfoszt a teológia,mert nem mondja el a lényeget,hogy az író nem "olvasóknak",hanem szerzőtársaknak, lélektársaknak,szellemtársaknak ír,ahogy az Evangélium sem "híveknek",hanem a bennünk lakó és mélyen-mélyen elrejtett Krisztusoknak üzen. Olvasni nem azért érdemes,hogy "műveltek", hanem hogy gazdagok legyünk,hogy egyetlen életünkben sok ezer életet leéljünk és megtapasztaljuk,milyen a bukás,a hatalom,a magány,a diadal,a születés,a halál, a hazátlanság és a szerelem,hányféle hit,rögeszme,félelem mozgathat egy embert,hogy leleplezzük hazugságainkat, fölfedezzük életünk értelmét, talán az Istent is..hogy egy nálunknál érettebb és tapasztaltabb lény világában járva rádöbbenjünk arra,amit lelkünk mélyén csak sejtettünk, de tudni nem mertünk,hogy halhatatlanok vagyunk.
Ilyen vallomást találtam a Különös házasság negyedik fejezetében. Ez a rész arról tanúskodik,hogy- mint a magyar irodalom sok óriása- Mikszáth is pontosan ismerte a szellemvilággal való kapcsolatot,s a maga bölcs iróniájával le is írta azt.
"Megígértem,hogy eljövök megmondani,mi van a másvilágon. Ne fizessétek a doktorokat! A halál voltaképpen jelentéktelen csere. A lélek helyet változtat,a test alakot."
S hogy egy orvos azt üzeni a túlvilágról,hogy "ne fizessétek az orvosokat",ez már Mikszáth szellemének üzenete. Azt jelenti,hogy humor és irónia,de főleg az önmagunkon való nevetés képessége nélkül sem élni,sem meghalni nem érdemes.
