Gondolom,mostanság felszínesnek tűnök-előző blogom érzelmi kirohanásaihoz képest. Semmi dilemma, szárnyalás vagy zuhanás,hanem konok,unott,semmit mondó hétköznapok. Ez persze nem így van. Csak a lelkem köszöni szépen jól van,és nincs mit a világba köhögnie. Meghát most lekötnek ilyen bagatell dolgok,mint a vizsgaidőszak. És nem kötnek le olyan bagatell dolgok,hogy kinek a hátát látom. Bár mostanság nem látok hátakat. Úgy látszik,magától átkattant a dolog,ahogy berendeződtem önmagamhoz. Tegnap is láttam egy felém irányuló szíves mosolyt (ahh,persze jól esett),amit eddig túl kombinálva elkezdtem volna elemezgetni,most meg csak annyi jutott eszembe -míg szívélyesen fogadtam és viszonoztam a mosolyt- : "Minek örülsz,hogy két füled van és nem vagy szatyor?"
Hangulat: Megvagyok.
Zene: csak a BR a háttérben.
Könyv: Mikszáth: A tisztelt házból.
