I SEE STARS

Képességeimet meghaladó feladatot kaptam: töltsek ki 2 oldalt, s mindezt Valentin nappal. VALENTIN NAPPAL. Eddig igazából csak ignoráltam a február 14.-i giccs parádét most viszont a kétségbeesés uralkodott el minden porcikámon. Vannak dolgok amiben nem tudok hazudni! A frusztráció nem okvetlen abból ered, hogy húsvétkor is permanensen elrohadok elhervadok, s Bálint napon se csokit,virágot,csókot, wellness hétvégét, vörös tangát, epret és hűtött pezsgőt, meg plüss macit és közös képet szívecskés keretbe foglalva nem kapok, hanem abból, hogy ezt egy annyira... Maradjunk a realitás talaján, elcsépelt, na. Már tényleg minden médium megírta és konzekvensen megírja minden évben, hogy mit vegyünk és hogyan legyen igazi csilivili day, aminek a záró akkordja az egész napos habos romantika után a fal szétrúgó orgia....  Függetlenül attól, hogy ebben nincs részem, az elveimmel ütközik olyanról hazudni amit tényleg, és őszintén nem tartok frankónak. Ütközik? Egyenesen berúgja az ajtót! Görcsölök és tépem a hajam és nem tudok egy karaktert se leütni, amiből nem a cinizmus süt.  Nem tudom ebből hogy lesz cikk. Ha az lenne a téma, hogy állítsuk pellengérre a Valentin napot, simán remekelnék. De akármi pozitív buggyan ki a számon, annak bizony büdös erőlködés szaga van. Szeressétek egymást gyerekek, tök jó, én is szeretek, meg imádom a szerelmet, imádok randizni, kézen fogva csaszlatni és egyenesen kiugrom a bugyimból ha virágot kapok, imádom mindezt megélni...csak írni ne kelljen... a Valentin napról.