"Nem dolgozott pedig nyilván azért,mert nem akaródzott neki. Ami, szerintem, elég ok, mert az a természet ujjmutatása. Ha a természet akarta volna, hogy Fili dolgozzék, beleoltotta volna a munka vágyát. De a természet nem akarta. "
Meg kell jegyeznem,erős a gyanúm,a természet az én esetemben sem akarta. -.- Még mindig nehezemre esik megmozdulni,még mindig nyűg,még mindig púp. Még mindig úgy kelek suli nap (vagy éppenséggel fekszem le előző este) hogy 'neee.... nem akarom... ' Tényleg nehezemre esik. Főleg elindulni... ott már nem annyira észveszejtően rossz. De elindulni... aztán mindig motoszkál a fejemben a gondolat,hogy ezek elélik előlem az életet. Ami szintén nem hozza meg a kedvemet! Iskola hiába van 17től,ha én már 15kor készülök,félkor meg már surranok is,az egész napom elvitték,csak a reggelem hagyták meg.Főleg a szombat! Akkor még a reggelem is elveszik,mert 6kor kell kelni. Ilyenkor az ötlik fel bennem,hogy mégse akarok újságíró lenni,kolonc a nyakamon. Amikor meg haza érek,általában azt,hogy szeretni fogom a szakmám. Különben meg ideges vagyok. Idegesít az online mindent rendszerük,a tantárgyfelvétel,a semmit se tudok, hogy minden információt csatolt dokumentumba küldenek,amelyek közül némelyiket meg se tudom nyitni,s roppant mód feszülté tesz,hogy menet közbe kitalálták hogy egy fakultáció kötelező (kész szerencse,hogy erről egy bűzös szó se esett az évnyitón) s vagy még egy napot rám akarnak sózni,hogy töltsek ott,vagy épp egy egész napot töltsek ott. (Hova tovább eredetileg arról volt szó,hogy esti-heti 2x. Erre sürgősen lett heti 3x,abból egy szombat reggeltől...) Ha mindezt tudom,meggondolom erősen, jövök e. Én nem fogok fakultációzni... Ki fogom magam rúgatni,attól félek... Miért nem oltotta belém a természet a vágyat...?!... Tudom,mindez kevés. De ha én ilyen vagyok és utálom és gondot okoz?
