Újra kezdek vissza szokni a jógázásra (ami túlzás,mert rendszerint csak sulit megelőző este szánom rá magam) mert ténylegesen lehetetlen úgy egy életet leélni,hogy önmagával az ember csak a vécén találkozzon. Márpedig én hajlamos vagyok abszolút jól elfoglalni magam(WoW,Mafia the city of lost heaven~s ennek a script commentary elemzése-fordítása:ugye nincs tévénk,s ez a fő elfoglaltságom esténként;még hasznos is azonkívül hogy szórakoztat és imádom csinálni. The Godfather; Claudius,az isten; írkafirkálgatok...egyszóval minden külső inger nélkül is úgy el tudom foglalni magam hogy észre se veszem,egy nap megint elmúlt) node ennek megvan a böjtje. Ha huzamosabb ideig nem találkozom magammal,s kilöknek az életbe (pl. iskola) bizony busás pánikrohamokkal köszönöm meg magamnak nemtörődömségemet. Így jártam múlthét pénteken is;Sajtótörténet órán még viszonylag elvoltam,node haza fele úton annyira felstuffoltam magam,hogy a kökiről már gyalog jöttem,itthon meg bőgtem (belehalok az életbe stb) Így hétfőre már előkészítettem magam, megelőző este jógáztam s kicsit magammal voltam~ezért e vagy nem ezért,tudja Isten,de hétfőn minden rendben volt már. Nade nem is ezért ragadtam klaviatúrát. Ma újra Naplót írtam, még a régi papíros fajtát,s vissza lapozgatva elfacsarodott a szívem,s eszembe jutott hogy never again...Such suffering for nothing! Itt,kőbányán, valahogy mindent elfelejtettem... ez persze áldás;nem baj az,ha az embernek bizonyos értelemben szelektív a memóriája. De közeledik tovább állásunk ideje of course never repeating again what happened,de kőbányán kihevertem mindent,és tulajdonképpen,maradnék.
Persze semmit nem mondtam el,amit akartam.
Még olvasok egy órát,aztán szunya,holnap 6kor kelés aztán suli... Műfajismeret 6 órában,azaz,csak inkább négyben,mert csak beiktatunk szüntet,mert nem seggel ám egy leendő újságíró egy huzamban 2ésfél órát. Nem ám. (Ennél több mertet akarva se tudnék többet begyömöszölni egy mondatba,muhahaha I'm a writer.)