Ma volt szerencsém befejezni Graves "Én,Claudius" önéletrajzi formában írott művét, amelyben Graves Claudiusszal mondatja el élete első öt évtizedének történetét. Ez az ötven esztendő felöleli Augustus,Tiberius és Caligula,az első római császárok uralkodásának időszakát és egészen addig tart,amíg Caligula megöletését követő zűrzavarban Claudiust váratlanul császárrá kiáltják ki. Az izgalmakban,rejtélyekben bővelkedő történet élénk színekben kelti életre a császári udvar fülledt, intrikákkal, szörnyű bűnökkel teli életét a római imperium leghíresebb időszakában.
Caligulának voltak felettébb mulatságos dolgai. <3
"...
Caligula most már hivatalosan is Jupiter volt. Nemcsak latin Jupiter,hanem olympusi Jupiter is,és ezenkívül ő volt minden isten és istennő,akinek a szobrát lefejeztette,és helyébe saját fejét tétette. Néha Apollo volt,néha Mercurius, néha pedig Pluto,és minden alkalommal viselte is a megfelelő ruhát,és megfelelő áldozatokat követelt. Láttam Venusként ide-oda járni,hosszú, áttetsző selyemöltönyben,festett arccal,vörös parókában,kitömött mellel és magas sarkú papucsban. De legtöbbnyire Jupiter volt. Olajágból viselt koronát,finom,vékony aranydrótokból szakállat,világoskék selyemöltönyt, és a kezében szigonyszerű, többágú nyilas aranypálcát hordott,a villámot jelképezve. Egy napon a Piac téren a szónoki emelvényen Jupiternek öltözve beszédet mondott a tömeghez:
-Rövidesen várost szándékozom építeni a magam számára,az Alpesek tetején. Mi istenek jobban szeretjük a hegytetőket az egészségtelen folyóvölgyeknél. Az Alpesekről kényelmes kilátásom lesz birodalmamra,Itáliára,a gall földre, Svájcra, Triolra és Germániára. Ha bárki rosszul viselkedik,és meg akarom fenyíteni, intelemképpen mennydörgök egyet,így (és ezzel morogni kezdett). Ha pedig az intelem kárbavész,a gazembert agyonsújtom villámommal így (ezzel a tömeg közé hajította szigonyszerű aranyvilláját,amely lehullott egy szombor lábához). Röviddel ezután mennydörgő-és villámlókészüléket csináltatott. Meggyújtott valami kanócot, mire a masina bömbölni kezdett,hirtelen szikrák pattantak belőle, és köveket hajított olyan irányban,amilyenben csak akarta. De biztos forrásból tudom,hogy amikor éjszaka vihar támadt és mennydörgött,Caligula az ágy alá mászott. Erről van egy kedves történet. Egy napon vihar tört ki,amikor Caligula Venusnak öltözötten páváskodott a palotában. A mennydörgés hallatára vékony hangon elsikoltotta magát:
-Atyám,atyám,kíméld meg szép leányodat!"
Tulajdonképpen kár hogy annyi embert lemészárolt,igazán mulatságos figura lehetett.
Olvasásra érdemes,én már el is kezdtem a folytatást,a "Claudius,az Isten" formájában. :]
[Tiberius Claudius Caesar római császár vészterhes uralkodásának története. Írta maga Claudius; beszámoló arról,mint gyilkolta őt meg a hírhedt Agrippina (Nero anyja) s miképpen avatták Istenné.]
Egyszer látnom kell Rómát.
