A tegnapi nap nem volt egyszerű. Miután kb 5 órán át felváltva próbáltuk Töpit kituszkolni a rácson,eredménytelenül,Niki felkapta a mackóját és átjött. Aztán mivel neki se ment,kihívta az állatmentőket. Az állatmentős pasi meg a tűzoltókat és a rendőrséget,mókás volt. Épp hogy leértünk már megjött a böszme tűzoltó kocsi,s mindez egy kis cica miatt...Kis cica,nagy baj. Muhahahaha. Tűzoltók hamar lekapták, szegény Töpi tök sokkban volt :D De estére mintha mi se történt volna of course. A nem mókás része,hogy a zsernyákok addig nem mentek el, amíg meg nem lett oldva a megbuherált rács megjavítása,ez nekünk fájt 20ezerbe. 20-ba hogy 4 ponton megforrassza a rácsot,amit igazából szerintem egy forrasztó pákával én is megteszek-ha van forrasztó pákám. Hiányzott ez az egész mint zsebemből a meleg szar. Ülünk itt a kupiba,Töpi mentés,fizetés. Már csak dobozok és zsákok vannak mindenhol,holnap ilyenkor már nagyban moveolunk. Hát de én azt mondom, húzzunk is innen a büdös francba,vagy a lakás átkozott,vagy mi,de azt hiszem, itt új életet már amúgy se kezdhettünk volna. Csak a cicák fognak hiányozni. A kicsik. A buta kis pofácskájukkal. ;( De a kaki és az ilyen kalandok már nem fognak.
Kaland az élet,mi lenne más...hát..tényleg..KALAND.
