Teljesen abszurd és irracionális a gondolat,hogy pakoljam össze az életem és menjek vele a fenébe.

Ma,éppen a Monkot néztem,mikor felcsöngettek a kaputelefonon. Felveszem,bemutatkozik egy pasas,mondja,ő a tulaj. Mi? Jött megnézni a lakást, mert az övé. Igen barátaim,jól értelmezitek,eljött az a pillanat,amit eddig csak huhogtattam : elvitték a lakást a fejem felől. Hogy ez az otthon,még meddig otthon,nem tudni, lehet 1 vagy 2 hét,de lehet,még egy hónap is,de azt már tudjuk,ez már nem a mi otthonunk. Momentán,nekem nincs otthonom,ez a nagy helyzet. Szóval,  postot azt hiszem, nem igen lehet majd olvasni tőlem. Merre megyek,mi lesz? Nem gondolkodtam még rajta, mert ez lehetetlen;egy tréfa szerintem. A Gondviselés alszik? Azt se tudom.

Au revoir,kedves olvasóim. Találkozunk majd egyszer valahol,valamikor.

[0630-842-0963. A számom,ha esetleg valaki nem tudná,de szeretne tőlem valamit. ]