Veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren vagy valaki mással...

A nagy szabadságomban jöttem csak rá igazán,hogy ténylegesen, olyan magányos vagyok mint a rossz lelkiismeret. Suli mellett, vizsga parák közbe kinek jutott eszébe? De most kíméletlenül kibukott. Meg az is,hogy még a múltam is megtagad. Épp az imént nézegettem iwiwen az ismerőseim...s feltűnt,hogy valaki hiányzik a névsorból. Nézem-nézem,sehol. Gondolok itt most egy Zoltánra,aki 8 éve még a szerelmem volt,s most kapta magát,s úgy döntött,nem ismer többé. Következtetek,azért,mert úgy fél éve rájött, hogy mégiscsak engem akarna,én pedig az ellenkezőjére. Of course meg is írtam neki hogy : Te szakítottál velem? Ejnye miszter kicsinyes.

Ohh,de ez nem nóvum,anno Sanyika is rögtön türült az iwiwjérül,mihelyt megszabadult tőlem roppant otromba módon. Jó lenne érteni,miért történik minden úgy,ahogy. Jó lenne tudom,hol rontom el... Jó lenne tudni,miért nem vagyok szimpatikus?

Jó lenne egy kis sikerélmény. Egy kis önbizalom. De igyekszem bele rohanni egy hatalmas sallerbe most is.

Jobb lesz bekucorodni Jókaihoz,aztán elrepülni New Yorkba,Las Vagesba, és Miamiba és kicsukni ezt az egészet. Aztán jó lenne vele szembe nézni. Talán kiírni.