Na mondom. Szombaton volt egy "randevúm" olyan gondolatokkal fűszerezve, hogy 'remélem,nem most halok meg itt ezzel'. Aztán ma reggel váratlanul megjelent apuci, az ő hangjára ébredtem,azóta megint csend van,hallgat mint szar a fűbe. Magyar nyelvtanból sikerült kibazíroznom a hármast. Jepp. Az angol az éppen hogy sehogy se megy. Minél többet ülök felette,annál hülyébb vagyok. A tömegközlekedés kezd ismét idilli lenni,szagoltam végig a büdös hónaljakat. Jóez. Haza fele,ahogy jöttem át a pergyón,hát Zsoltot láttam és Gábort,hát megosztottam velük ezt-azt,mint most itt.