Nem tudom mi van velem péntek óta. Pénteken a második kávé után megszédültem, hát mondom vérnyomás. De azért a kávéról nem mondok le. Szombaton már egész nap nyomi voltam. És tegnap is be nyomisodtam estére. Gondolkodám, pánikroham? Nem. Rosszul vagyok? Annyira nem mondhatnám,mert közbe meg minden szart megkívánok és tömném befele. És rosszul alszom. Talán csak nyűgösködöm. Tegnap kaptam egy jó nagy zsáknyi új ruhát (nekem új) Nikiéktől,megint össze kombóztunk szetteket, kiváncsi vagyok mennyire fogom bevállalni~tetszeni tetszik,de nehezen váltok. Beszélgettünk is reggel,önzőségről,Attiláról,pénzről... Ha el tudnám mondani,mennyire hálás vagyok és milyen nehezemre esik elfogadni ám... És mennyire utálom hogy én soha semmit nem tudok adni magamon kívül (egyenlőre..) De tényleg. És gondolkoztam a függőségemről is. Néha olyan lazán veszem...persze ha nincs fenyegetettség. Aztán meg vérben forognak a szemeim. De nagyon szeretek cigizni. Biztos ez is engem minősít, ez van. Le kéne szokni,de nem fogok. Nem tudom elképzelni a reggeli kávémat cigi nélkül. A kávé nélküli reggelek meg általában katasztrofális hangulatba torkollanak. Ellenben szeretném csak a rituálisakat megtartani. Amik tényleg nyugtatnak. Úgyis ez is csak egy címke, mint az "eszek", "olvasok", "alszom". Cigizek. Azt jelenti: hagyjatok békén.
