Szokásom blogokat fürkészni... jól elszórakoztat mások életébe bele pillantani,olvasni apró-cseprő dolgaikat,élményeiket. De most nem esik jól. Egyáltalán nem esik jól olvasni a normális életek sztorizását, és gyűlölöm,hogy én nem tudok ilyeneket sztorizni. Gyűlölöm. Gyűlölöm ezt az egészet...Ma elkísértem anyámat,elmentünk Árpihoz,hogy telefonáljunk,de végülis ott leltünk ezt a mókamiki Attilát, ki idegeimből vacak rongyot csinált ebben a röpke 4 hónapban. Mondom,megyek, és megölöm. Lemészárlom. Why not? De le lettem szavazva. Meg mindenki ott tornyosult. Nem öltem embert. Még. Az a rémisztő,hogy olykor igen sötét gondolatok cikáznak át rajtam. De az még rémisztőbb,hogy közönnyel figyelem.. nem szisszenek fel,hogy juthat eszembe.. Szeretnék érettségizni.. játszani.. bulizni... és róla mesélni... Nem ilyennek álmodtam az életem,nem ilyennek mint ez.