Tegnap hívott Zoli,megyek-e Aurórára. Há mondom neki,szerettem volna... Végülis annyiban maradtunk ma még felhív,de közbe rájöttem,megy a nyehera. Persze marhára mennék,mert elvégre 25évesen nekem a pasikkal,bulikkal,tanulással,munkával~egyszóval azzal kéne foglalkoznom hogy élek és jól,mert innen már csak kakább lesz. Család,gyerek,öregség stb. De nem sanszos hogy megyek,mert ha az ember szórakozik/nyaral akkor azt tegye hedonista módon. Igaz,mi régen,ha nyaraltunk is,sem abban mutatkozott meg hogy feel the sunshine,hanem egyszerűen nem a G-Robyt láttam az ablakból,ergo,más volt a helyszín. Emlékszem, kicsiként voltam Disney Landen. És arra is,hogy nem volt pénzünk,kaját nem lehetett bevinni (még a buszban volt pár szendvicsünk) , és én piszok éhes voltam. Kaptam egy kis zacskó chipset és teletöltöttük a kulacsom csapvízzel. Vagy lent voltunk balatonon,és nem ehetettem meg a parton egy fagyit,mert a búcsú estére lett tartalékolva,hogy akkor kapjak egy kehely fagyit. Akkor persze hőzüngtem,pedig ilyenkor látni,micsoda krőzusok voltunk-kocsival mentünk le, s volt nyár, hogy kétszer is lementünk a balatonra. Ezzel csak arra akartam kilyukadni, hogy mennék én 'rórára,nagyon. De ha szórakozni megyek,akkor szórakozni szeretnék. S nem ott állni bambán és számolgatni a cigiket,hogy 'huhh,most buli van,ilyenkor láncdohányos vagyok,és pöfékelek mint a gyárkémény,de most inkább nem,mert akkor mi lesz holnap'
(Off: anyám eladta a könyveimet)
Így hullik szét minden,amit az ember keservesen évek alatt felépít-megszerez. Megveszel valamit,aztán egyszercsak eladod,potom pénzért,mert élni akarsz. Nem kezdek bele. Ma is kiszórtam pár emailt,most csak szórólapos/kérdőívesek voltak;hívhatna már valaki. Még ma megyek be fodrászatba,szerintem nagyanyám is felhívom,elmesélem neki mi a stájsz, és ugyan üljünk már össze,kezdjünk már valamit.
