Agyamat most ismét az ismerős hétköznapi probléma foglalja le,pl. az,hogy holnap nem megyek már suliba,mivel melegedni bejárni nem kell,egyenlőre itthon is fűtenek. Most már édesanya is elkezdett aggodalmaskodni,hogy hohó,ránk van terhelve a hitel, de Attila fér hozzá,és hohó,nekünk kell fizetni azt,ami-lehet nem is a mienk már- illetve kéne törleszteni,csak ugye nincs miből,mert meg se kapjuk. Magyarán szólva, vissza kéne fizetni azt,ami nem jutott el hozzánk-még-. Persze velem ordít,hogy mit idegesítem,én meg persze vissza ordítok,hogy de kurvára nem fogok kussolni,amikor úgy fest,hajléktalanná teszi épp a családot. Meg úgy megpendítettem neki, mondjuk, munkát is kereshetne,mert attól,hogy üldögél és várja az Attilácskáját,nem fog keresni még egy vekni kenyérre valót se. Szóval,suli skip,amíg nem jön pénz,vagy skip,ha nem jön,mert tandíj + érettségidíj fizetés most már esedékes. Az olyan 60k. És még nem ettünk,nem lett törlesztve a hitel,nem lett befizetve egy csekk se. Lehet,idén mégse lesz ebből érettségi.  Hüm.  Melyik bajom a jobb,melyiken rágódjak.