Ilyen tréfákhoz,történésekhez én most nem vagyok diszponálva. Hát mi bajom van? Érzelmi válság? Csalódás? Szerelem?! Nem. Egy alapvető dolog... amit senki nem visel el. Szeretni kell,ugye ez egy kényszer ma a világban,hogy szeretni kell a szülőnek a gyereket,a gyereknek a szüleit
a házaspárnak egymást. Kell? Hát lehet szeretni ha nem szereti? A Bibliában Jákobnak van 12 fia és 3 átkozott,a Rubens átkozott mert megizélte a papának egyik ágyasát,feleségét,a másik kettő,Simon és Lévi pedig nagyon gyilkoltak,nagyon sokat. Ugye haragudott Jákob és az apai nagy áldást a negyedik fiú kapta,a Júda. Namost hogy lehet egy apajogú társadalomban apai átok alatt élni, hát az lehetetlen,az elviselhetetlen. De úgy lehet,hogy mielőtt a három gyereket megátkozta volna,mind a tizenkettőt megáldotta...s elfogadta. Namost én azt gondolom,hogy ez a titka a dolognak,lehet haragudni egy gyerekre, egy feleségre,egy férjre,mindent lehet,de kitaszítani nem lehet, mert azt senki nem viseli el.Tehát ha ki akarok taszítani valakit az érzelmi világomból egy gyereket,egy nőt,egy férfit, nem fogja elviselni mert a legnagyobb sérelem amit az ember megélhet az élete során az elutasítás. Az nem véletlen, hogy az emberiség története egy testvérgyilkossággal kezdődik,amikor Káin megöli Ábelt mert Isten elfogadta Ábel áldozatát és az övét elutasította.Ennél nagyobb sérelem nincs. Ha nem kellesz nekem mint szerető, nem kellesz mint szerelem, nem kellesz mint munkatárs, nem kellesz mint gyerek,nem kellesz mint barát,szóval az elutasítást nem viselik el az emberek. Szeretni kell? Nem kell szeretni. Rendesen kell viselkedni. És ez nem ugyanaz. Én nagyon rendesen viselkedhetek egy emberrel akit nem szeretek igazán. De rendesen viselkedni lehet vele. Nem kell gonosznak lenni azért.
Máskülönben miért akaszt ki? Egyáltalán miért mentem bele ilyesmibe? Mert.. én is élni akartam..vagy legalábbis úgy tenni,mintha élnék,hogy ifjú korom ne könyvek s regényes tájak vagy éppenséggel démonok,sárkányok,és elfek között reppenjen el... hasztalanul... mindez mi végre..
