.A történelem mindig ismétli önmagát. Ugyanezt már átéltem,sőt, nem is olyan régen is hasonló szituációba kerültem,ha megnézzük júliusi bejegyzéseim,ott is folyton folyvást a ma már tuti,holnap már tuti. És persze sose volt tuti. Most is minden tuti,csak az elmélet ütközik a gyakorlattal. Most újabban megint egy hete "már tuti" van, ma is "tuti" volt,11kor tuti mennek,ennek dacára megint holnap lesz tuti. Már elfáradtam a sok tutiba,meg a zsíros-olajban pirított kenyerekbe, abba,hogy nem tudok megebédelni,hogy konkrétan még a hörcsögnek sincs iszije,nemhogy nekem. Belefásultam. Momentán semmi se érdekel. Amit lehetett eladtam,akitől tudtam kértem,mostmár csak várom a tutit. Játszom. Jobb híján. Már Ő hozzá sincs kedvem. Valahogy így eszembe se jut.. Tegnap vizsga elmaradt bkv sztrájk miatt,ma egyszerűen elindultam,de be nem érkeztem, mert busz meg villamos az még mindig nem jár. És ez se érdekel. Olyan leszek mint Kis János. Semmi se érdekel,csak az, hogy bezabáljak.Valami jót. Valami ne kenyeret. Valami mást...

Jó hírt neked jó lenne végre,ne ezt a dalt,valami mást.. Ne ilyen képet,valami szépet...

Nekem is fáj az, hogy így maradt
Szavakba zárva minden pillanat
Végtelen az idő - csak életem múlik el

(Lenne Auróra 15.-én WigWamba,dehát,khm.aha.)