Jancsi úr szokatlan megilletődése egy cseppet sem akadályozta a dévaj társaságot megkezdett jókedvében;tréfáltak, nevetgéltek,míg a templomtól a kastélyig hajtattak, ki kocsin,ki lovon; Kalotai Frici nyolc fiút felszedett a szekerére, s midőn legjavában hajtatott, kiesett mind a négy kereke,feldűlt a szekér,kinek keze, kinek lába marjult; mert ama furfangos Horhi Miska,amíg a templomben ültek mások, azalatt kiszedte a szekerekből a kerészeget,s Kalotai Fricin kellett a szomorú példának megesni. Kassay Lőrinc most az egyszer jött a maga lován,annak meg égő taplót dugott a fülébe a tréfás ifjú, mely elmésség következtében a dühödt paripa úgy vágta földhöz ráülő gazdáját, hogy menten elájult. Jancsi urat máskor az ilyen dolgok nagyon mulatatták,most azonban fejet csóvált rájok. Horhi Miska mindenféle tréfát kigondolt, amin majd neveti lehet nagyokat; ő cserélte el a legátus könyvét, ő tett szurkot a kántor ülésébe, hogy majd ott fenekeljen meg; kiment a konyhába,a mákot kicserélte puskaporral,a hajdúk puskaportartóit pedig teletölté mákkal, hogy mikor szalvékat kellett volna adni az érkező uraság elé,egy puska sem sült el,a mákoskalácsok pedig szétvetették a sütőkemencét.
Jancsi úr most mindezen dolgokon nem tudott kacagni,sőt még figyelmezteté Horhi Miskát,hogy ezúttal ne kövessen el annyi ostobaságot,mint máskor szokott, hanem mulassunk szépen.
