Nyugalom,minden a legnagyobb rendben csúszik ki a kezeim közül.

Szét vagyok esve,mint az elpottyintott cserépedény. Most nézem íméljeim,szerdán nyelvtan dolgozat :O Hüpphüpp,a csütörtöki irodalmat nem is tudom,mivel múlthéten nem voltam. Diribdarabban vagyok,nem tudok figyelni,hova tovább nem is tudok semmiről,még arról se mire kéne figyelnem. Káosz. Eltespedek itthon ebben a bágyadt hangulatban, szenvedőzök rajta,hogy mocsok amit látok,hideg,párás és sötét.. nyűgösködöm,lomha vagyok,és egy fordulattal lemaradva. Nem akarooom,nem megy,nem érettségizek,ki akarok hullani ;( Nem csak kint van sötétség,idebent is. *Szenved-rúgkapál *