Márvány - A szilárdság, keménység jelképe. Nyugodt, tiszta hűvös felülete azt jelzi, hogy hajthatatlan, szilárd, ugyanakkor teherbíró vagy. Figyelj, mert a márvány könnyen törik! Ha nem jól osztod el a terheket, könnyen összeroppanhatsz alattuk. A márvány erezete a problémák egyediségét és megismételhetetlenségét is mutatják. Egyedül a te dolgod, hogy megoldd! A márvány nemes, drága, ahogy ez a feladat is nemes.
Szól a mai harmóniakártyám én meg megsemmisülve kortyolgatom a kávém,és lesem az előttem fekvő csekket. A tandíj csekkét. Ha ezt most elviszem a postára és feladom,akkor bizony végig kell csinálnom az évet... Pedig nagyon el vagyok bizonytalanodva. Múlthéten már egyáltalán nem volt gyógyszerem,csak az esetimet szedtem olykor felesével,iskolát szkippeltem,mert tételek már megvoltak és inkább tanulgattam.. aztán elmentünk szerdán kineziológushoz,10-re mentünk oda és 14re értünk haza,jól elhúzódott. Mivel annyira görcsös voltam,ezért nem a kineziológiai kezeléssel kezdtünk,hanem egy ilyen... lazító,stresszoldó,energetizáló "nyomkodásra". Tetőtől-talpig végig nyomkodott a pasi,utána felöltem és elkezdtem röhögni. Csak úgy. A végén már olyan görcsösen röhögtem,hogy belezsibbat nyakam-vállam és a könnyem is kicsordult. Kiment a feszültség-ilyen formában. Aztán jött a személyiség újraprogramozás. Szememmel követnem kellett a keze mozgását,s mormolni hogy 'nem hiszem többé,hogy nem vagyok életképes egyedül', 'Egységben érzem magam,amikor egyedül életképes vagyok' stb. Ennek az a lényege, hogy mivel az agyam le van foglalva a szem mozgatással és beszéddel,ezért az info a tudatalattiba rögzül. Házifeladatomban pedig az áll,hogy 'Mélységesen szeretem,tisztelem és elfogadom magam,annak ellenére,hogy fonákság van bennem'.. persze ezt alig tudtam kimondani, mivel hazugság. Igazából roppant nehezemre esik tisztelni és elfogadni magam,amikor ilyen hülye vagyok. Amikor mi tisztelni való van abban,hogy alapvető dolgok számomra krízis számba mennek... ?! Btw,a kineziológus nem támogatta,hogy idén érettségizzek. Meg is lepődtem,mikor mondtam,hogy hiába tanulok,nem tudok figyelni és ezért utána lelkiismeret furdalást érzek; azt mondta ne érezzek,mi van akkor ha nem sikerül,semmi. Mit tennék most legszívesebben? Feladnám. Roppant erős bennem a menekülési kényszer. Annyira helyre tett az első kezelés,hogy itthon már vígan voltam-mindenféle gyógyszer nélkül. De most összeszorul a gyomrom ha arra gondolok ma,holnap és azután vizsga. Momentán úgy érzem,hogy nem élem túl hogy belehalok,pedig tudom hogy de. Olyan,mintha most kéne mindent előről kezdenem,mintha tavaly már nem viselkedtem volna emberszerűen. Ahh,nem is mondom,milyen furcsa volt magam normális embernek érezni,mikor eljöttünk és mentünk a villamosohoz.. Átfutott az agyamon,hogy vázze, ez a természetes,így kéne éreznem magam,mikor e sok ember között mászkálok,s nem úgy,ahogy én érzeni szoktam magam. Akkor teljesen nyugodt voltam. Nem volt ott az az ismerős szorítás. Igazából ezen az éven kellenne túl lennem,s nem is kérdés,merre megyek tovább. Ahol jártam, azt látom én jövőm vágyaiban. Furcsa,hogy már csak ez az egy év választ el mindentől amire vágyok.Csak egy év... már nem kettő és három,csak egy! Na mindegy. Megpróbáljuk megcsinálni. Sokszor megcsináltam már... miért pont most ne menne? Az érzés ugyanaz,a gondolat ugyanaz, ha egyszer,kétszer,háromszor túlléptem rajta,akkor most is mennie kell. Remélem.
