Teljesen oda vagyok Mikszáth humoráért :D S mivel kis okos irodalmi füzetem betelt,ide írom,ha nem érted,nem számít,magamnak vésem fel,s engem mindig mosolyra fog fakasztani. :]
"-No,mi az, Prepelicza? -kérdé Gregorics csodálkozva.- Még mindig hallgat?
-Nagy kő lenne a lelkiismeretemen,ha beszélnék-sóhajtott a kőműves-,nagyon nagy kő lenne. Meglehet, el se bírnám.
-Ostobaság! Ugyan ne beszéljen zöldeket! Kő,kő! Egész életében kövekkel dolgozik és most azon kezd síránkozni,hogy kő lesz a lelkén. Hát cipelje! Csak nem kívánja tán,hogy kétszáz forintot adjak és ne követ,hanem egy meleg cipót tegyek a lelkére. "
"A szenátorok el nem bírták gondolni,mi lelte a fiatal ügyvédet,mi izgatja fel annyira a Krikovszky uram haldoklásában,hiszen végre is jól teszi,ha elmegy,úgyis csak immel-ámmal húzta már idefent a csúzos lábait,jól teszi,ha fiatal erőknek enged helyet;bizony nem élt hiába,megfestik arcképét a tanácsterem számára,s ezzel szépen bevégzé- ha még új tíz évig tartaná a város gyeplőjét,akkor sem érhetné több,mint hogy az arcképét megfestik,de a kép már akkor csúnyább lenne."
