How could this be you're not here with me...

 

Egyedül vagyok...De nem magányosan.Bár...én is csak egy ember vagyok... ember,vágyakkal. Nagyon ihletett állapotba kerültem,s annyi gondolat és érzés cikázik bennem,hogy talán leírni se tudom.Most megütközve nézem eddigi postjaim,mennyire sekélyesek. Hát hogy tört ki belőlem ennyi felszínes,semmit mondó post? Úgy,hogy nem hallok emberi szót. Senkivel sem lehet leülni vagy leállni,és beszélgetni. Hát hogy törjön fel bennem bármineű emóció,amikor az álatlános társalgás kimerül a 'szar napom volt,kifingtam'-ban.Esetleg az 'olcsó a Lidlben a mosópor.' satöbbi. Persze. Ezek hozzá tartoznak az élethez. De az élet nem csak ennyi! És nekem ezen túl vannak bizonyos lelki igényeim,mint ahogy szükségem van minden nap csendes órákra. Nos,nem vagyok trendi. Külsőségekben talán igen,mert mégisnak nőnek születtem,vérünkben van. De amúgy rettenetesen elmaradott vagyok a mai korszellemtől.Jó,ha egy házban van hálószoba,ebédlő,konyha,fürdőszoba,padlás,gyerekszoba,és szerszámos kamra-de kell egy "tiszta szoba",ahol csak magad vagy. A lelkeddel. Ahol nem szeretkezel,eszel,főzől,mosakodsz,ahol nem lekvárt és konzerveket tárolsz- hanem az istennel beszélsz.Manapság nem is gondolunk erre,pedig ez a döntő oka annak,hogy a családok reménytelen zűrzavarban élnek,és a szülők saját neurózisukat átörökítik az utódaikra. Egy mai családban senki sem önmaga. Nem is törekszik rá ,hogy a lelkét a barátjává tegye. Mindenki a másikat cibálja,és saját önzése körül pörög. Mindenki a másik életébe kiabál bele. Nem a szoba hiányzik. Nekünk sincs annyi szobánk,lehet az egy diófa alja is,vagy egy játszótér. De manapság már erre igény sincs. Az emberek nem tudják,milyen fontos lenne időnként önmagunakkal lenni. Azt meg végképp nem,hogy másokban az ilyen csendes órákat tiszeletben kell tartani. Ha valaki egy ősi kínai családból érkezne a mai világba,s látná,mi folyik nálunk "családi élet" címen,hogy itt mindenki összevissza beszél,rohan,egymás arcába üvölt,ráadásul szüntelenül bömböl a televízió, három telefon csörömpöl egyszerre,és bárki,bármikor belekiabálhat a család intim életébe- joggal feltételezné,hogy itt őrültek laknak. Nyilván tudod,hogy ez nem kívülről ránk kényszerített zűrzavar. Ez a bensőnk kivetülése. Egyszóval,ezért volt hasztalan eddig postokkal gyilkolni a 'papírt' (Régen még ezt is papírra írtam,és magamnak,a legőszintébben... Dehát próbálnék meg itt őszintén kerek-perec kimondani mindent,kapnék a pofámra!)

De ma beszélgethettem.. és nagyon,nagyon jólesett. Tudom ki vagyok,ismerem a hibáim,a gyengeségeim és a sok vacakságom. De van bennem más is,több is,jó is. Because.. I SEE STARS.

Beat me, hate me, you can never break me

Though you're far away, I am here to stay... ♥