I SEE STARS

Annyira unom hogy én vagyok a család hülyéje,akit érzelmileg összevissza lehet rángatni... Sokáig a fogászattal hülyítettek,aztán ezzel,azzal,amazzal... Hétfőn behülyítettek azzal,hogy kedden megjön a pénz,és megyünk a fogtechnikushoz-Attila volt iskolatársa...- felraknak ideigleneset jövőhétig és utána már megyünk is Balaton... Kedden lerángatnak a fogtechnikushoz,megnézi a segéd, mondja rá lehet húzni,jöjjünk vissza egy óra múlva. De mivel a pénz nem 11-re érkezett meg,hanem du3-ra,így persze már nem vittek vissza,és balaton?ugyanmár... ok,akkor ne. Hívott délkörül Niki,hogy bent van pesten mert melózott,de este mehetnék le vele. Összepakoltam,anyám meg mondta hogy akkor majd telózzak és értem jön kocsival,ha úgy érzem. (Mert kocsi már van,kivan pucolva meg minden,csak még az átíratás zajlik-tehát nem a mienkel,hanem egy másikkal,de kit érdekel)Aztán végül hívott Niki,hogy holnap (azaz ma) még van dolga,csak utána megy. Kérdem anyám,akkor mi lesz,mondjuk holnap levisz akkor... Erre hallgat mint az élő tapintat és elvonul. Mi a faszért kell nekem minden lófaszt igérgetni amikor lófasz sincs mögötte? Sokkal jobban fogadom a "nincs fog bazdmeg"-et vagy azt,hogy hát majd hazajössz-elmész busszal,nem megyünk sehova; minek visz le a fogtechnikushoz ha végülis tudja hogy nem rakatunk fel átmeneti fogat,stb. Egyszóval miért kell nekem mindent habosan tálalni hogy utána rájöjjek mégcsak morzsa sincs mögötte? Most teszem azt,elmegyek csajágaröcsögére,ne adj isten rámjön a cirkuszom,és telfonálok,hogy haza szeretnék jönni-beközli hogy "füllentettem bocsi,nem is tudok érted menni"? Minek kell engem folyton álltatni... miért nem lehet a száraz tényeket közölni.. az egész nyaram azzal telt,hogy ez az be volt igérve,elterveztem, leszerveztem,aztán kiderült,hogy nincs is miről beszélni... Unom már.