Persze persze megint milyen jósjel jött volna ki,ha nem ilyen... miért is éljek... mindig csak várj, nem mozdulj,nem a te időd,vonulj vissza....
"..egy lépést se tovább!Vonulj vissza,és áldozd fel különféle "földi" ambícióidat: ez lesz sikered titka. Nem elég ha nem ütközöl-az ütközés lehetőségét is kerülnöd kell! Tudatosan és megfontoltan hátra kell lépned. Valamit nagyon akartál? Ne akard! Valamire vágytál? Valamitől féltél? Valami nagyon kellett volna? Tépd le magadról ezeket az érzéseket mintha nem is hozzád tartoznának!"
stb.
És akkor most azt mondom,hogy nagyon tisztelem,meg minden,de mostmár a kurvaanyád.
Hogy én sose akarjak semmit?Hogy én sose éljek? Hogy én folyton üljek a zugomban és lelkileg-szellemileg épüljek,míg más él??? Jaaaa,miért nem azt mondja rögtön,hagyjam a faszba a normális életet és zarándokoljak el egy kolosotrba? Lehet az lenne a megoldás,ülni valami putriba Tibetbe... Mert ennek így semmi teteje.
