Életet emésztő dögletes vasárnapi unalom.
"Játszom a szavakkal,semmi se dob fel édes,mit kezdjek magammal?"
~jobb híján,nosztalgia matiné volt,átnyálaztam régi levelezésem Vigivel,meg ilyesmik. Oszt mondom akkor már letöltöm az új albumot,elvégre eccer de szerettem. Hááát. Ugyanaz a bajom,mint a Meddig tart?-al. Túl. Túl lázadó. Túl forradalmi. Túl komor.És túl csóró. Túl klisés. Az egész album kb ugyanarról szól.Egy szám kivételével.
Jobban szerettem Pusztai szentimentálisabb énjét,amit pl. az Illegális Bál-on, vagy a Nincs Karácsony-on ad,de még a laza,könnyed,Viszlát Iván!, vagy az indulatos,dühös Keserű Cukor, FelTámadás még 'róra volt inkább,mint ez. Szóval,ennél még a Kis kurva című ópusz is jobb szerintem.
Furcsa hangot adott
Amikor élvezett
Bár sosem tudtam eldönteni
Hogy sírt vagy nevetett
